Gajárszki Áron polgármesterjelölt, LMP
– Miért kívánja polgármesterként szolgálni a közösséget? Milyen kerületi kötődése van?
Azért, mert látom, hogy lehetne ezt jobban, esetenként sokkal jobban csinálni. Rengeteg jó ötlet és szándék vész el a bátortalanság és vízióban gondolkodás hiánya miatt. Az itt élők nem érzik azt, hogy a polgármester foglalkozna a gondjaikkal, nem is fogadja őket. A szocialista városvezetés alatt látványosabban fejlődött a kerület, de az egyeztetések hiánya, a kisemberek semmibe vétele ugyanúgy megvolt. Persze itt nem az egyetlen tényező a polgármester személye, de hiszem, a legfontosabb szereplő lehet, ha jó diplomata. A pénz és a hatalom nem motivál. Mindkettő kárára van az embernek, legyen bármennyire is kivételes jellem. A felelősség motivál, mint minden zöld gondolkodót. Mi azt mondjuk, nemcsak a családunk ellátásáért vagyunk felelősek, hanem egy élhető, produktív város (világ) megteremtéséért is meg kell tennünk a tőlünk telhetőt. Gyerekkoromban a nagyszüleimhez jártam sokat a Baranyai utcába, a tágabb családom két lakótelepi lakást kapott a kisajátított kertes házukért cserébe. Mindig vonzottak a kerület zöldebb, csendesebb részei, és már nyolc éve itt is lakom, sőt, ide alapítottam saját családot.
– Mit szeretne elérni a következő öt évben a kerület gazdaságában, közéletében, kulturális területein?
A gazdálkodásban a legfontosabb a közpénzek átláthatóbb felhasználása. Általános gyakorlat lett a meghívásos közbeszerzések kiírása, amelyekre egyetlen érvényes pályázat érkezik. Ez lehet, hogy gyors, de ellentmond a szabad piac kívánalmainak, lehetőséget ad, hogy magasabb árat fizessen a kerület a megrendelések után. Lehetőség szerint csak nyílt közbeszerzéseket írnék ki, és a kerület költségvetési vitáinak nagyobb publicitást adnék. A kerületi vállalkozóknak jobb ösztönzőket teremtenék, hogy beszálljanak városüzemeltetési feladatokba. Kiegyensúlyozott tájékoztatást, és valódi, többrészes fórumokat honosítanék meg, ahol a tervezők, hivatalnokok a lakosok ötletei mentén dolgoznának tovább a következő találkozóra. Részönkormányzati jogokkal ruháznám fel az olyan zárt és saját közösségszervező erővel rendelkező városrészeket, mint Gazdagrét vagy Albertfalva. Ez egy saját részt is jelentene nekik a költségvetésben. Támogatnám az alulról jövő szerveződéseket, például a Kulturális Városközponthoz kapcsolódóan. Szenvedélyesen lobbiznék a kerület színházainak nagyobb elismeréséért. A pesti kőszínházakhoz képest jóval kisebb büdzséből, legalább olyan színvonalas előadásokat produkálnak. Példaként említeném a Titkaink című előadást, amire féléves várólista van.
– Milyen fejlesztésekre lát igényt, és melyeket kell mindenképpen megvalósítani?
Állandó téma a bölcsődei-óvodai férőhelyek kérdése, itt hosszú távú stratégiát szeretnék “látni”, ami speciális megoldásokat is tartalmaz, mint az SNI-s gyerekek kisdedóvói, vagy épp a céges óvodák kialakítása az Infopark területén. A kerületi oktatási intézmények színvonalának legalábbis szinten tartása lesz az egyik legfontosabb célom. Fontos, hogy hagyjuk kinyílni, fejlődni a jövő zálogait. Örülnék, ha a Feneketlen-tó – Parkszínpad kérdéskörét nem egy haveri fröccsszínpaddal remélnék örökre megoldani. A világ egyik legszebb belvárosi közparkja ennél lényegesen többet érdemel. Lennék olyan bátor, hogy átvegyem a park üzemeltetését a fővárostól, és élettel tölteném meg. A kerület biztonságos kerékpáros-hálózatának kialakításában az elmúlt 4–8 évben nem történt előrelépés. Komoly lemaradást kell majd pótolnunk a lakossági kerékpárosigények kielégítéséhez.
– Milyen lehetőségeket lát a Fővárosi Önkormányzattal való együttműködésre?
A város vérkeringését jelentő közlekedési fejlesztések a fővárostól indulnak, így muszáj együttműködni. Itt elsősorban a helyiek érdekeinek hatékony képviselete lesz a dolgom. A 4-es metró kivitelezési blamái (éles csikorgás minden éjjel a kocsiszínnél, remegő házak az alagutak felett) és az 1-es villamos folytatásánál tapasztalt tervezői szűklátókörűség mutatja, hogy a Demszky-korszak nem zárult le. Meg kell értetnünk ezekkel a fővárosi cégmonstrumokkal, hogy már nem ők az elsők, és nem is az utasszámok, hanem az itt élők szempontjai, valamint a kivitelezésből fakadó károk minimalizálása a legfontosabb. Valamivel több odafigyeléssel és főleg párbeszéddel valamennyi fejlesztés sikersztori lehetne. Ez a zöldek nélkül mindig hiányozni fog.