Olvasmányi élményekből biztosan mindenki el tudja képzelni, milyen meghatározó szerepet töltenek be az emberek életében a kollégiumi évek, sőt sokunknak erről személyes élményei is vannak. Hosszú éveken, évtizedeken keresztül azonban ezt csak a jómódú házak gyermekei élhették át. A múlt században azonban egyre több kísérlet volt arra, mind a vezetés, mind az állampolgárok részéről, hogy az alacsonyabb társadalmi osztály fiataljai is tanulhassanak ilyen bentlakásos intézményekben. Ugyanis a dolgozó osztály szegénysorú, de értelmes gyerekei, a paraszt és kétkezi munkások jó eszű fiataljai számára az egyetlen lehetőség a társadalmi felemelkedésre a népi kollégiumok voltak. Hiszen ez volt az a hely, amely egyszerre biztosította az otthonról kiszakadt diákok számára a lakást, az ellátást és a tanulás egyéb anyagi feltételeit, valamint megtanította a lakóit a társas együttélés rendjére. Így érthető, hogy a második világháborút követő esztendőkben országszerte sorra épültek a népi kollégiumok. Ezek közül kerületünkben működött hazánk talán egyik legismertebbje, a Györffy István Kollégium, amit 1941-42 között épített 50 lelkes tanuló. Ennek kíván emléket állítani az új Polgármesteri Hivatal bejáratánál található emléktábla, amit múlt hét csütörtökön avattak fel. Az ünnepségen Molnár Gyula, polgármester elismerő beszéde mellet, a kollégium egykori lakói idézték fel azokat az éveket, amelyek döntő módon meghatározták életüket. Az emléktáblán a következő szöveg olvasható, az építő egyetemisták névsora fölött: "1943. októberében - nagy pusztítások és háborúságok idején - tette le ezt az alapkövet az az ifjúság, amely építeni akar és hisz népe szabad jövőjében." - Györffy István Népi Kollégium
