A politikában mindig benne van a változás lehetősége. Aki egy ilyen posztra vállalkozik, pontosan tudja, nem nyugdíjas állásra szerződik. Továbbra is erős meggyőződéssel mondhatom, hogy büszke vagyok arra a nyolc esztendőre, ami mögöttem áll. De tudom azt is, hogy a kampány utolsó heteiben a kevésbé sikeres momentumok kerültek középpontba. Határozottan úgy gondolom, hogy a választási eredmény egyik oka, hogy kevésbé a tartalomról, a kézzel fogható eredményekről, sokkal inkább a gondokról kellett beszélni.
Sok olyan támadásra kellett reagálni, ami kevés szóval, röviden nem megmagyarázható, a hosszas, elemző, bővebb kifejtésre pedig már sem idő sem lehetőség nem volt. Egyébként is: a magyarázkodás mindig rossz ízű. Itt van ez a munkával eltöltött nyolc esztendő, melynek során több mint hatezer döntést hoztunk. Mivel azonban végül a polgármester saját aláírásával vállalja a személyes felelősséget inkább úgy mondom: több ezer döntést hoztam, amelyet mindig jó szándékkal tettem, és minden aláírást komoly mérlegelés és elemzés előzött meg. Eredményükképpen pedig az itt élők életkörülményei jobbak lettek, az őket körül vevő város fejlődött, a nehéz helyzetbe került embereknek megfogtuk a kezét, a különböző generációknak, a családoknak sokféle támogatást, és motivációt adtunk.
Sok sikert kívánok az utódoknak, akik győzelmükkel nagyon jó helyzetbe, nagy lehetőségek közelébe kerültek. Az elmúlt húsz évben ugyanis soha nem volt ilyen tiszta koalíció, ekkora többség, eddig mindig kemény kompromisszumokat kellett kötni. Az új vezetés azt is meg fogja látni, hogy annak a sok kritikának, amellyel a kampányban illettek, a negyede sem igaz.
A kerületet kifejezetten jó állapotban hagyom magam mögött: a költségvetés rendben, a koncepciók elkészültek. Nagyon sok programot folytatni kell, és úgy látom, az új vezetés is hajlik erre. Én személyesen lemondok listás képviselői helyemről Újbuda Önkormányzatának képviselő-testületében és a Fővárosi Közgyűlésben dolgozom tovább.
Igen, ki merem mondani: sajnálom, hogy nem folytathatom itt, Újbudán. Amikor a kampányban azt mondtam a választóknak: ismerjük egymást, komolyan is gondoltam. Ismerem a kerület csaknem valamennyi pedagógusát, orvosát, ápolóját, ismerem a kitűnőre érettségizett diákokat, azokat a fiatalokat, akik sportteljesítményükkel dicsőséget szereztek iskolájuknak és Újbudának. Ismerem azokat a tehetséges nyugdíjasokat, akik lenyűgöző produkciókat hoztak a ki-mit-tudra, ismerem azokat az embereket, akikkel a családi hétvégék rendezvényein - Őrmezőtől Abertfalváig- megvitattuk az ország, a társadalom, a politika eseményeit. És személyesen ismerem a Fenekelen-tónál kártyázó urakat, azt a hajléktalant, aki mindig a gazdagréti lakótelepre forduló sáv villanyrendőrénél áll.
Személyes jó barátságok fűznek olyan köztiszteletben álló személyekhez, mint a Szent Imre templomból Ákos atya, vagy Placid Atya, aki az elmúlt években lett kerületünk díszpolgára. Elköszönni a személyektől és az élményektől sosem könnyű. Nekem sem az. Köszönöm Újbudának, hogy az elmúlt két ciklusban polgármesterként szolgálhattam ezt a városrészt, amely valóban közös otthonunk. Köszönöm.
